Egy jó rendező, jó színészek és pár ezer dollár. Ennyi kellet ahhoz, hogy ez a musical megszülethessen. A Dr. Horrible's Sing-Along Blog egy rövid, de annál szórakoztatóbb websorozat, megmutatja, hogy ahhoz, hogy valami egyedit és jót alkossunk, nincs szükség hatalmas stúdiókra, drága felszerelésre és hatalmas költségvetésre, csak megfelelő emberekre.

Dr. Horrible (Neil Patrick Harris) a mindenre elszánt szuper gonosz őrült tudós élete legnagyobb rablására készül, hogy bebizonyítsa alkalmasságát a gonoszok gonosz ligájának tagságára és a világuralomra. Ám a nagy akció közben a doktort megzavarja Penny (Felicia Day), akibe a doktor halálosan szerelmes és eddig sohase volt bátorsága megszólítani. Tetézve a bajt feltűnik Horrible főellensége is Captain Hammer (Nathan Fillion), aki nemcsak a doktort hagyja helyben, de hamar leveszi a lábáról Penny-t is.

Kisköltségvetésű websorozattól nem vár sokat az ember, de itt csak néhány helyen érezni, hogy kompromisszumot kellett kötni. Joss Whedon minden tekintetben nagyon jó munkát végzett, teljesen olyan érzésünk van, mintha egy rendes musicalt néznénk. A zene nagyon jó, megfelelően komikus és komoly, amikor a történet úgy kívánja. A színészi alakítás mindenkitől kiemelkedő, főleg Neil Patrick Harris-t és Nathan Fillion-t emelném ki. A díszlet és a látványvilág is rendben van, bár sok a Firefly-ból újrahasznosított elemet lehet felfedezni.

Ez a musical a gonosz és a jó küzdelméről szól. Azonban nem tudjuk eldönteni, hogy ki is a gonosz és a jó és hogy végül melyik is nyert. Bemutatja, hogy megfelelő elszántsággal és akarással, mindenki elérheti amit akar, ámbár mindennek komoly ára van.

Kiknek ajánlom ezt a musicalt? Mindenkinek, aki akar egy jót nevetni. A Dr. Horrible's Sing-Along Blog megfelelően egyedi és komikus ahhoz, hogy bárkit elszórakoztasson. Tekintve, hogy az egész sorozat három tizenöt perces részből áll, nem vesz el sok időt senki életéből. A sorozat youtube-on megtekinthető.

Régen minden jobb volt, legalábbis a Forma-1 biztosan. A Rush visszarepít minket abba a korba, amikor még tényleg csak a versenyzés számított és a pilóták életüket kockáztatva tettek meg mindent a nyerésért. Mindezt két klasszis versenyző küzdelmén keresztül mutatva be.

A film Niki Lauda (Daniel Brühl) és James Hunt (Chris Hemsworth) rivalizálását dolgozza fel, az 1976-os Forma-1-es idényre koncentrálva. Végigkövetjük életüket egészen a Forma-3-as évektől a kezdeti F1-es sikerekig és természetesen a kettőjük csatájáról híressé vált 1976-os idényig. Nem maradhat kit Lauda Nürburgring-i balesete és lábadozása, valamint Hunt kicsapongó életstílusának a bemutatása, míg végül megérkezünk a végkifejlethez, a japán nagydíjhoz, ahol eldől a bajnoki cím sorsa.
A cselekmény sok helyen eltér a valóságtól, bizonyos dolgok kimaradnak, illetve máshogy vannak megvalósítva. A történet Hunt-ot végig egy forrófejű, elszánt és kicsapongó figurának mutatja be, Laudát pedig a hideg, számító és magabiztos versenyzőnek, akik mindvégig ádáz ellenségei egymásnak. A valóságban ez természetesen közel sem volt így, de ez a kettősség jól működik a film egésze alatt.

A látványvilág és a hangulat kiváló. Ron Howard megfelelően teremtette meg a 70-es évek Forma-1-ének a világát. Daniel Brühl alakítása kimagasló, teljesen úgy érzi az ember, hogy a fiatal Laudát látja, nagyon jól beleéli magát a szerepbe. Chris Hemsworth hozza a kötelezőt, bár Hunt figurájához nagyon sokat nem tesz hozzá. A színészek közül Alexandra Maria Lara-t emelném ki, aki végig nagyon jól formálja meg Marlene-t, valamint még Pierfrancesco Favino-t aki rendkívül jól játssza Regazzoni-t.
A zene Hanz Zimmertől megfelelő, bár lehetne kicsit változatosabb, mivel végig ugyan az a dallam ismétlődik, ami a fim végére már nem hat úgy az emberre. A történet sok helyen túl gyors és elnagyolt, de mivel két órába kellett az egészet belesűríteni, ez megbocsátható.

A történet két ellentétes jellem küzdelmét mutatja be, akik minden tekintetben különböznek. A pályán, ugyan olyan feltételek között azonban mindvégig egyenlők. A film bemutatja, hogy ahhoz, hogy valaki profi szinten versenyezhessen, nem elég tehetséges pilótának lenni, minden másban is kimagaslóan kell teljesíteni, valamint, hogy a győzelem, közel sem a legfontosabb.

Kiknek ajánlom ezt a filmet? Mindenkinek, aki szeretné felidézni a 70-es évek autóversenyeinek világát és hangulatát, valamint aki szeretné végigkövetni két kiemelkedő versenyző történetét. Természetesen ajánlom még minden Forma-1 rajongónak is, bár tőlük azért azt kérném, hogy legyenek a történet hibáival és pontatlanságaival elnézőek. Két órába ennél nagyon többet nem lehet elmesélni.

Ed Wood legismertebb alkotása, a B horror koronázott királya ez a film. Minden egyes jelente fájdalmas hozzá nem értéssel van megvalósítva és jól bizonyítja, hogy mindig van lejjebb. A 9-es terv az űrből egy elképesztően pocsék film, éppen ezért olyan zseniális.

A film Criswell bizarr és összefüggéstelen jóslatával kezdődik, majd jeleneteket látunk a gyászoló Lugosi Béláról egy temetőben, majd a háza előtt. A történet szerint az öregember (Lugosi Béla) felesége (Vampira) meghal, majd ezután maga az öregember is, de itt jön a csavar: a földönkívüliek. A földönkívüliek úgy próbálják elfoglalni a földet, hogy felélesztik a halottakat, mindezt azért, hogy meggátolják az emberiséget abban, hogy kifejlesszenek egy fegyvert, ami képes elpusztítani az univerzumot. Fel is élesztik az öregembert és feleségét, akik elkezdik szedni áldozataikat a temetőben. Természetesen a repülő csészealjak se maradhatnak ki, amik ellen a hadsereg tehetetlen.

Hol is kezdjem? Az egész film egy katasztrófa. A rendezés, a dialógusok, a színészi játék, a díszlet. A probléma az, hogy a stúdióban készült jeleneteknél este van, míg a szabadtéri jeleneteknél világos, emiatt végig világos és sötét jelenetek váltogatják egymást, ami összefüggéstelenné teszi a filmet. Mivel Lugosi a film forgatásakor már halott volt, ezért Ed Wood a felesége csontkovácsát (Tom Mason) próbálja eladni Lugosi Bélaként. Emiatt Mason-t az arcát folyamatosan eltakarva láthatjuk, hogy ne tűnjön annyira fel, hogy nem Lugosi játszik. A Lugosiról látott jeleneteket régebben vették fel, amiket random vágnak be, hogy úgy nézzen ki, mintha tényleg Lugosi játszana a filmben. A színészi játék lenyűgöző, kiemelném Tor Johnson-t, akinél azt se lehet érteni, hogy mit mond. A díszlet borzasztóan olcsó hatást kelt, a színészek többször is beleakadnak és sokszor feldöntenek tárgyakat, amiket aztán nem ugyan oda raknak vissza. Vágásról nagyon beszélni nem lehet, egy nagy összevisszaság az egész a random Lugosi jelenetekkel és variálódó napszakokkal. Az effektek szintén a lehető legolcsóbban és legegyszerűbben vannak megvalósítva.

A világ legrosszabb filmje. Ezzel szokták jellemezni a Plan 9-t. Ez tipikusan egy olyan film, ami már annyira rossz, hogy jó. Ez egy igazi B kategóriás olcsó összevisszaság, ami nem igazán szól semmiről, de mindenképpen megmosolyogtatja az embert. Mára igazi kultuszfilm lett belőle, nem beszélve a zseniális magyar verzióról, amihez a fél-amatőr szinkront a szinkronstúdió random dolgozói készítették. Igen, ez egy rossz film, de közel se nevezném a legrosszabbnak. Van egy egyedi bája, ami magával ragadja az embert.

Kiknek ajánlom? Mindenkinek, ez egy halhatatlan alkotás, ami pont elképesztő hibái ellenére nyújt fantasztikus szórakozást, hiszen van benne minden: dráma, szerelem, ufo-k, zombik, random Lugosi Béla és még sorolhatnánk. Mindenképpen érdemes megnézni és befogadni az élményt. Ajánlom azoknak is, akiknek tetszett Tim Burton Ed Wood című filmje és szeretnék kontextusba helyezni az ott látottakat.

A meg nem értett zseni? Talán ez a kérdés jut eszembe erről a filmről. A borzalmas forgatókönyvek, az olcsó díszletek, az elképesztő színészi alakítások, a leírhatatlan kameramunka, az összefüggéstelen vágás világa ez és természetesen az emberé, aki nélkül mind ez nem jöhetett volna létre. Ő Ed Wood, a rendező, író, producer és színész zseni.

A film Edward D. Wood Jr. (Johnny Depp) történetét dolgozza fel. A kevés tehetséggel, ámbár rengeteg elszántsággal megáldott rendező, soha nem múló optimizmussal próbál érvényesüli a Hollywoodi forgatagban, mígnem egy napon az utcán sétálva egy temetkezési vállalkozó boltjában megpillantja gyerekkori kedvencét, Lugosi Bélát (Martin Landau). Kettőjük barátsága aztán megnyitja az utat Ed előtt, hogy megvalósíthassa remekműveit. A filmben végigkövethetjük, hogy miként készültek az olyan Ed Wood klasszikusok, mint a Glen or Glenda, a Bride of the Monster és természetesen Wood fő műve a Plan 9 from Outer Space. Ed-nek sok nehézségen kell átmennie, hogy összeszedje a pénzt filmjei megvalósításához, eközben pedig saját magával és a korabeli előítéletekkel is szembe kell néznie. Ed viszont végig hű marad önmagához és soha nem múló optimizmussal és lelkesedéssel valósítja meg álmát: Hogy egy személyben lehessen rendező, producer, író és színész.

Tim Burton kimagasló munkát végzett ezen a filmen. A fekete-fehér kép, az utolsó részletig rekonstruált díszletek és az eredeti filmekből származó zene teljesen visszarepít minket Ed Wood egyedi világába. Martin Landau Lugosi Bélája annyira meggyőző, hogy az ember teljesen azt hiszi, hogy tényleg Lugosit látja a képernyőn, megérdemelten kapott Oscar-t ezért az alakításáért. Személy szerint úgy gondolom, hogy Ed Wood megformálása volt Johnny Depp életének egyik legjobb alakítása. Depp teljesen beleéli magát a karakterbe és már az első jelenettől kezdődően belopja magát a néző szívébe. A többi szereplő, Sarah Jessica Parker, Patricia Arquette, Bill Murray, Jeffrey Jones, Juliet Landau, Lisa Marie és George Steele is kimagasló munkát végez. A néző végig úgy érzi, hogy visszarepült az időben és ténylegesen Ed Wood-ot és csapatát látja a képernyőn keresztül.

Ez a film egy elszánt rendezőről szól, aki nem volt hajlandó kompromisszumokat kötni és büszkén soha nem múló optimizmussal készítette rosszabbnál is rosszabb filmjeit. Ez a történet megmutatja, hogy megfelelő elszántsággal és pozitív hozzáállással, szinte bármi lehetséges. Jól ábrázolja, hogy egy ember mi mindenre képes azért, hogy álmait megvalósítsa. Bár Ed Wood-ot életében nem ismerték el, ez a film nagyban hozzájárult, hogy napjainkra igazi zseniként ünnepeljék.

Kiknek ajánlom ezt a filmet? Azoknak, akik szeretnének elmerülni az 50-es évek B kategóriás horrorfilmjeinek és azok legnagyobb mesterének Ed Wood-nak a világában. Ez a szórakoztató és megindító történet mindenképpen jó kikapcsolódást nyújt mindenkinek, részemről ez a film különösen ajánlott!

Akár a mesében. Talán ez az első gondolat, ami erről a filmről az eszembe jut. A Grand Budapest Hotel világa már az elejétől magával ragadja az embert és beszippantja ebbe a különös hangulatú rózsaszín idillbe.

A történet Stefan Zweig írásain alapul. A helyszín természetesen a Grand Budapest Hotel, ahol M. Gustave (Ralph Fiennes) igazgató és Zero (Tony Revolori) a kifutófiú keveredik bele egy örökösödési vitába. Gustave idős, ámbár nagyon gazdag szeretője Madame D. meghal és Gustave megpróbál mindent megtenni azért, hogy az örökségből megkaparintsa a szerinte neki járó részt. Ezt természetesen a család nem nézi jó szemmel és hamar Gustave után küldenek egy bérgyilkost. A bajt még az is tetézi, hogy Madame D. haláláért Gustave-ot tartják felelősnek, aki így kénytelen nem csak a felbőszült család, de a törvény elől is menekülni.

Díszletorgia, talán ezzel a szóval lehetne legjobban jellemezni a látványvilágot. Wes Anderson rendező, talán még a tőle megszokottnál is nagyobb részletességgel teremtette meg a Grand Budapest világát. Minden színes és csicsás, eltúlzóan giccses, ezáltal remekül illeszkedik a szereplők hasonlóan kifordult jelleméhez. Ralph Fiennes alakítás zseniális, tökéletesen hozza az önelégült, manipulatív, magát nagyra tartó komikus igazgató figuráját. Tony Revolori megfelelően formálja meg Zero-t, éppen elég beleéléssel és komikummal. A filmben kisebb nagyobb szerepekben szinte mindenki feltűnik, aki számít: F. Murray Abraham, Adrien Brody, Willem Dafoe, Jeff Goldblum, Jude Law, Bill Murray, Tilda Swinton és még sokan mások. A zene Alexandre Desplat-tól szintén megfelelően tesz hozzá a hangulathoz, illetve ami még igazán tetszett, az a képarány variálása, annak megfelelően, hogy melyik korban vagyunk.

Ez a film egy mesevilágról szól, amiben a szintén mesébe illő szereplők keresik boldogulásukat. Belecsöppenünk a két világháború közötti arisztokrácia karikatúrájába, amit a kétszínű, csaló és önelégült karakterek kavalkádja tesz még érdekesebbé. A történet elsősorban azt mutatja meg, hogy a buta, semmirekellő emberek, hogyan ünneplik önmagukat, önnön dicsfényüktől elvakítva.

Kiknek ajánlom ezt a filmet? Azoknak, akik szeretnének egy jót szórakozni és elmerülni, eme groteszk világ, groteszk karaktereiben és történetében. Mindenképpen megéri rászánni azt a másfél órát, nem fogunk csalódni.