Akár a mesében. Talán ez az első gondolat, ami erről a filmről az eszembe jut. A Grand Budapest Hotel világa már az elejétől magával ragadja az embert és beszippantja ebbe a különös hangulatú rózsaszín idillbe.
A történet Stefan Zweig írásain alapul. A helyszín természetesen a Grand Budapest Hotel, ahol M. Gustave (Ralph Fiennes) igazgató és Zero (Tony Revolori) a kifutófiú keveredik bele egy örökösödési vitába. Gustave idős, ámbár nagyon gazdag szeretője Madame D. meghal és Gustave megpróbál mindent megtenni azért, hogy az örökségből megkaparintsa a szerinte neki járó részt. Ezt természetesen a család nem nézi jó szemmel és hamar Gustave után küldenek egy bérgyilkost. A bajt még az is tetézi, hogy Madame D. haláláért Gustave-ot tartják felelősnek, aki így kénytelen nem csak a felbőszült család, de a törvény elől is menekülni.
Díszletorgia, talán ezzel a szóval lehetne legjobban jellemezni a látványvilágot. Wes Anderson rendező, talán még a tőle megszokottnál is nagyobb részletességgel teremtette meg a Grand Budapest világát. Minden színes és csicsás, eltúlzóan giccses, ezáltal remekül illeszkedik a szereplők hasonlóan kifordult jelleméhez. Ralph Fiennes alakítás zseniális, tökéletesen hozza az önelégült, manipulatív, magát nagyra tartó komikus igazgató figuráját. Tony Revolori megfelelően formálja meg Zero-t, éppen elég beleéléssel és komikummal. A filmben kisebb nagyobb szerepekben szinte mindenki feltűnik, aki számít: F. Murray Abraham, Adrien Brody, Willem Dafoe, Jeff Goldblum, Jude Law, Bill Murray, Tilda Swinton és még sokan mások. A zene Alexandre Desplat-tól szintén megfelelően tesz hozzá a hangulathoz, illetve ami még igazán tetszett, az a képarány variálása, annak megfelelően, hogy melyik korban vagyunk.
Ez a film egy mesevilágról szól, amiben a szintén mesébe illő szereplők keresik boldogulásukat. Belecsöppenünk a két világháború közötti arisztokrácia karikatúrájába, amit a kétszínű, csaló és önelégült karakterek kavalkádja tesz még érdekesebbé. A történet elsősorban azt mutatja meg, hogy a buta, semmirekellő emberek, hogyan ünneplik önmagukat, önnön dicsfényüktől elvakítva.
Kiknek ajánlom ezt a filmet? Azoknak, akik szeretnének egy jót szórakozni és elmerülni, eme groteszk világ, groteszk karaktereiben és történetében. Mindenképpen megéri rászánni azt a másfél órát, nem fogunk csalódni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.