Hol ér véget a gép és hol kezdődik az ember? Ez a kérdés motoszkált a fejemben mialatt ezt a filmet néztem. Az Ex Machina lebilincselően járja körbe ezt a kérdést. Mind a történet, mind a hangulat magával ragadó, szinte észre se vesszük, hogy másfél órát töltöttünk a képernyő előtt.
A történet egyszerűen indul: Caleb (Domhnall Gleeson) a fiatal programozó megnyer egy sorsolást a munkahelyén, minek köszönhetően eltölthet egy egész hetet a vállalat igazgatójával Nathan-el (Oscar Isaac), annak birtokán. Miután egy helikopter kirakja őt a semmi közepén és kis séta után megérkezik a kerítéssel körülzárt rezidenciára, Caleb számára hamar kiderül, hogy nem igazán az fog történni, amire számított. Nathan, a fiatal zseni / őrült tudós, a Bluebook (hello Google) internetes kereső feltalálója, hamar Caleb elé tol egy papírt és megígéri neki, hogyha aláírja, akkor a történelem egyik legnagyobb felfedezésének lehet a részese. Caleb végül aláírja azt és innentől vesz érdekes irányt a történet. Nathan azért hozatta Caleb-et ide a világ végére, hogy Caleb elvégezze a Turing-tesztet egy AI-n, egy mesterséges intelligencián. Caleb nagyon izgatott lesz és elhivatottan veti bele magát a feladatba. Ezután veszi kezdetét a valódi cselekmény, megérkezünk az első találkozóhoz Ava-val (Alicia Vikander), aki rögtön magával ragadja és lenyűgözi Caleb -et.
A színészek közül Alicia Vikander alakítását emelném ki, aki jól hozza a kezdetben törékeny, szelíd és naivnak tűnő robotlány szerepét. Domhnall Gleeson eléggé semmilyen, de vannak pillanatok, amikor tőle is láthatunk egy kis színészi játékot. Oscar Isaac-nek sem ez lesz élete alakítása, de megfelelően hozza a karaktert, ahogy halad előre a történet egyre inkább érezzük úgy, hogy Nathan személyében egy pszichopatával állunk szemben. A történet és rendezés (Alex Garland) jó, a vágással sincsenek problémák, a történet végig konzisztens és jól követhető. A díszlet is nagyon jó, modern és hideg, jól teremti meg a hangulatot. Amit még kiemelnék az a zene. Elég egyszerű és ugyan az a dallam ismétlődik végig a filmben, de végig megfelelően van alkalmazva, ez is sokat hozzátesz a hangulat megalapozásához.
Ez a film elsősorban elgondolkodtat. Elgondolkodtat Isten és ember kapcsolatáról, barátságról, bizalomról, csábításról, szerelemről és az elkerülhetetlen árulásról. Bemutatja, hogy az ember gonosz, számító, hazug és manipulatív és ebből következően teremténye is az, sőt, még felül is múlja ezekben. Ez a film az emberről szól, pontosabban arról, hogy mi tesz minket emberré.
A másik aspektus, ami elgondolkodtató, a módszer, amivel Nathan létrehozta az AI-t. Jól érzékelteti, hogy korunkban a magánélet mennyire üres fogalommá vált.
Kiknek ajánlom ezt a filmet? Nos, mindenkinek ajánlom, mert nagyon jó kikapcsolódás és nagyon jó kérdéseket vet fel, de elsősorban azoknak, akik szeretnének másfél órára elfelejteni mindent és elmerülni a filozófia egyik régi kérdésében: Mi a különbség Isten és ember között? Mi a különbség a teremtő és a teremtmény között?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.