Az igazi kód, maga a kódfejtő. Ezt a témát járja körbe ez a film. Ez a második világháborús dráma nem hős katonákról, nem vakmerő pilótákról és nem is bátor tengerészekről szól, hanem egy különc matematikus életéről, aki kulcsszerepet játszik az enigma feltörésében és ez által hozzájárul a háború gyorsabb befejezéséhez.
A cselekmény Andrew Hodges Alan Turing: The Enigma című könyvén alapul, bár sok mindenben eltér attól. Alan Turing (Benedict Cumberbatch) a filmben bemutatott története jól adja vissza a korszak hangulatát és mentalitását. A cselekmény egy fogdában kezdődik 1951-ben, ahol épp kihallgatják Turing-ot, aki magabiztosan válaszolgat a kérdésekre, míg végül belekezd mondandójába, hogy valójában mit is csinált a háború alatt. Itt ugrunk vissza az időben 1939-be, ahol kezdetét veszi a fő cselekmény, Turingot beválogatják az enigmát feltörni avatott csapatba, aminek hamar a vezetője lesz. Később itt ismerkedik meg Joan Clarke-al (Keira Knightley), akivel közeli viszonyba kerül. Kettőjük története jól alapozza meg Turing drámáját, hogy miként kezelnek egy egyébként tiszteletben álló tudóst, csak azért mert szexuális beállítottsága eltér a normáltól.
Benedict Cumberbatch alakítása mondhatni tökéletes, megfelelő beleéléssel hozza a karaktert, jól mutatja be, hogy hogyan változik meg apránként Turing és végül hogyan jut el az öngyilkosságig. Keira Knightley hozza a kötelezőt, megfelelően formálja meg Joan Clarke szerepét. Akiket még kiemelnék az Matthew Goode és Allen Leech akik mindketten nagyon jó játékkal formálják meg karaktereiket, illetve még megemlíteném Alex Lawther-t aki a fiatal Turing-ként szerintem nagyon jó munkát végez. Természetesen nem feledkezhetünk meg Charles Dance-ről, aki a tőle megszokott hideg, félelemkeltő kisugárzással formálja meg a katonai vezető Denniston-t.
A filmet Morten Tyldum rendezte, egy viszonylag ismeretlen norvég rendező, aki megfelelő munkát végez, a rendezésbe nem igazán lehet belekötni. Amit kicsit problémásnak éreztem az a vágás. Valahogy nem teljesen konzisztens a film és ha nem figyelünk oda, akkor néha nehéz lehet követni, hogy most pontosan mikor is vagyunk a történetben. A díszlet végig nagyon jó, legfőképp Turing gépe, ami John Harper mérnök munkája. Ami engem leginkább megfogott az a zene. Alexandre Desplat zseniális kompozíciója teljesen magával ragadja az embert, talán ez eddigi legjobb műve.
Ez a film egy kívülállóról szól, aki nem tud és nem is akar beilleszkedni az őt körülvevő társadalomba. Azonban a körülmények úgy alakulnak, hogy kénytelen együttműködni kollégáival és egy csoport vezetőjeként ki kell állnia nem csak magáért, de az embereiért is, miközben kíméletlen versenyt kell futnia az idővel. Eközben szembe kell néznie önmagával is és nehéz és fájdalmas döntéseket kell meghoznia. Ez alatt mindvégig hű marad önmagához és álmához és mindvégig büszkén vállalja: Igen ez vagyok én!
Kiknek ajánlom ezt a filmet? Azoknak, akik szeretnének a második világháború egy kevéssé ismert, titkosszolgálati ügynököktől és kémektől terhelt szegletébe bepillantást nyerni, valamint akik szeretnék végigkísérni egy zárkózott kívülálló, gondokkal és vívódásokkal teli életét.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.